Kollégák a háború idején

Bár az ukrán JYSK valamennyi munkatársát közös tragédia sújtja, a nehéz pillanatokat nem egyformán élik meg.

Vannak, akik dolgoznak egy áruházban. Vannak, akik a fegyveres erők szolgálatába álltak, vagy a civil lakosságot védelmezik. Vannak, akik hosszú napokat és éjszakákat töltenek a pincében vagy óvóhelyen.

A JYSK mindannyiukkal kapcsolatot tart. Az alábbiakban néhányuk személyes története olvasható.

Elsősegélynyújtás a sebesülteknek

Andrij Bezhlibni kijevi Area Manager of Furniture, valamint kollégája és társa, Alina Doros Customer Service Supporter a rendőri járőrözést segíti.

Andrij, mielőtt a JYSK munkatársa lett, az egészségügyi szolgálat főhadnagya volt. Ő és Alina is rendelkeznek a sebesülteknek történő elsősegélynyújtáshoz szükséges alapvető ismeretekkel. A háború első napjaiban katonákat képeztek ki elsősegélynyújtásra. Most életeket mentenek azzal, hogy a rendőrség munkáját segítik.

– A JYSK hálózsákokkal, takarókkal és törülközőkkel is segítette egységünket. Ezenkívül ügyfélszolgálati kollégáimnak köszönhetően mindent megvásároltunk, amire a rendőrségnek szüksége van – meséli Alina.

– Köszönöm a vállalatnak a támogatást, a segítséget és a törődést. Most nehéz és ijesztő helyzetben vagyunk, én magam is mindig félek, amikor „bevetésre” indulok. De ez most Ukrajnában megszokott dolog, és mindenki fontos munkát végez a saját frontján – vallja Andrij.

Harkivból Lvivbe

Olekszij Szimbirjov harkivi Store Managert hétnapi bombázás után Nyugat-Ukrajnába evakuálták.

– Miután megérkeztem Lvivbe, azonnal azt kértem, hogy dolgozhassak, és másnap már munkába is álltam Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mert a munkafeladatok elvonják a figyelmemet a problémákról, a szorongásról és a hírek figyeléséről – mondja Olekszij.

– Büszke vagyok arra, hogy a JYSK nem vonult félre, hanem rengeteg árut adományozott az önkénteseknek. Néhány áruházat kinyitottunk a vásárlóink számára. Szükségük van ránk, mert létfontosságú termékeink vannak. A szőnyegek, párnák, matracok, kanapéágyak stb. esetében a kereslet messze meghaladta a kínálatot. Mindent eladtunk, amit csak lehetett! A magunk részéről a speciális munkakörülmények ellenére is igyekszünk minden ügyfelünknek egyedi kiszolgálást nyújtani – hangsúlyozza Olekszij.

Kilenc nap a pincében

A Kijev közelében található Bucsában Store Managerként dolgozó Julija Bondarcsuk kilenc napot töltött gyermekeivel a pincében, miközben odakint harcok folytak.

– A legszörnyűbb egész idő alatt a bizonytalanság volt. Féltünk kimenni, állandóan bombáztak, helikopterek és vadászgépek szálltak felettünk. Megrázó hír volt, hogy egy gránát berepült a bevásárlóközpontba, ahol az áruházunk működött, és tűz ütött ki – meséli Julija, aki egyedül volt gyermekeivel, mivel férje külföldön tartózkodott.

– Végül találtunk valakit, akinek volt autója, és el mert minket vinni. Gyorsan összeszedtem a legfontosabbakat: gyermekeimet és a két macskámat. Azok után, amin keresztülmentünk, az anyagi dolgok már semmit sem jelentenek számomra. Az egész rémületes menekülés olyan volt, mintha álmodnék. Talán nem is lélegeztem közben. Géppuskás emberek, lövések a fejünk felett. Mindenkinek hálás vagyok, hogy életben maradtam. És hatalmas köszönet mindazoknak, akik segítettek ebben a borzalmas helyzetben – meséli Julija.

Erős egységben

Anasztaszja Zaharova, bucsai áruházunk munkatársa férjével és hároméves kisfiával együtt csaknem két hétig volt szörnyű körülmények között körülzárva.

– A háború második napján leállt az internet. Három nappal később már áramunk és vizünk sem volt, egy hétre rá pedig megszűnt a gázellátás. Azt mondják, bármit meg lehet szokni. Természetesen alkalmazkodtunk a helyzethez. Vödörben hordtuk a vizet egy kútból, az udvaron tűzhelyet alakítottunk ki a főzéshez, autókból származó benzint töltöttünk a generátorba, hogy fel tudjuk tölteni a telefont. Erős csapattá kovácsolódtunk a szomszédokkal – meséli Anasztaszja.

– Aztán nagyon ijesztővé vált a helyzet, közeledett a front, és három órán keresztül zajlottak a harcok odakint. Ekkor csak egy gondolat munkált bennem: menekülni a gyermekemmel együtt, de ehhez már túl késő volt, a várost elfoglalták. Ellenséges járművek sorakoztak a lakónegyed körül. Vártunk egy humanitárius folyosóra, amely végül március 8-án nyílt meg. A menekülés nagyon sokáig tartott egy több kilométer hosszú oszlopban. Láttuk az ellenséget, a katonai felszerelésüket. Százméterenként géppuskások álltak, miközben minden irányból robbanások zaja hallatszott. Nem tudtuk, mi lesz velünk. Amikor a saját katonáinkhoz értünk, mindenki sírva fakadt: túl voltunk életünk legnehezebb pillanatain – idézi fel Anasztaszja.

Katerina „női zászlóalja”

Katerina Hruscsenko, harkivi áruházunk munkatársa otthona és városa elhagyására kényszerült. Most a humanitárius segítségnyújtás szervezésében vesz részt egy Harkivhoz közeli faluban.

A szomszédban mintegy 500 harkivi menekült kapott szállást. Közülük sokan jártak abba a JYSK áruházba, ahol Katerina dolgozott.

– Mindennap nagyon sok a tennivalóm: többek között összeállítom a menekültek listáit, begyűjtöm az elszállásoltak igényeit és kéréseit, humanitárius segélycsomagokat állítok össze és adok ki. De úgy döntöttem, nem érem be ennyivel. Csatlakoztam az nők önkéntes közösségéhez. Szervezetünk erős akaratú, aktív nőket tömörít Ukrajna különböző részeiről. Mi vagyunk a „női zászlóalj”! Saját honlapunk van, és aktívan jelen vagyunk a közösségi hálózatokon – meséli Katerina.